Lábam meggyógyult, de Anyu még mindig nincs itthon.
Ebben az egy hónapban rengeteg dolog történt velem...Eléggé kihatott rám Anyu hiánya. Eddig ez még sosem volt ilyen , mert ugye megtörténhetett volna már elégszer, de ez mindegy is. Nem éppen a legmegfelelőbb eszközökhöz folyamodtam...
Igen..a droghoz nyúltam, és olyan haverokat szereztem, akiktől ezt mindig betudom szerezni..
Se Justin, se az ikrek, se senki sem tud róla, csak azok a "barátok" akiktől szerzem az anyagot.
Nem tudom miért pont ehhez a módszerhez folyamodtam, lehetett volna valami olyan is, hogy szétvagdosom magam, de ha azt egyszer megbánom, és abba hagyom, akkor eléggé meg fog látszani. Valószínűleg ezért is találtam rá a drogra. Eléggé szükségem lett volna most Anyára, a lábam miatt, meg úgy alapjáraton nincsenek jó napjaim.
Reggelem úgy telt, mint az elmúlt hónapban, hamarabb felkeltem, mint a lányok, és elszívtam egy szálat.
Amikor már a végénél jártam elővettem az eldugott hamutartóm, elnyomtam a csikket, és mivel ilyenkor még mindig van 30 percem, hogy a lányok jöjjenek, elmegyek gyorsan megmosom az arcom, hogy csillapodjak egy picit, és a piros szemeim újra normálisak legyenek.
Ijedten kaptam fel a fejemet, amikor az ajtó csengőjére lettem figyelmes.
Gyorsan bele néztem a tükörbe, és még mindig két vörösen izzó szem tekintett vissza rám, majd hirtelen elszállt előttem egy unikornis, amin felkuncogtam halkan. Elhessegettem őt a kezemmel, majd lehajtott fejjel botorkáltam le a lépcsőn.
Az ablakon észrevétlenül kinéztem, és megláttam Justint, aki ismét megnyomja a csengőt, és vár.
Mit keres ez itt? Eddig még sosem jött értem, miért pont most?
Megnyomtam a gombot, hogy kinyitódjon a kapu, majd az ajtóban lehajtott fejjel vártam, hogy beálljon, és ide sétáljon.
- Beálljon. Milyen érdekes szó. Mintha valaki be lenne állva. - kuncogtam fel a gondolatmenetemen, majd megláttam magam előtt még két lábat.
-Szia!- hallottam meg boldog hangját.
-Szia-köszöntem vissza, majd betereltem. Becsuktam az ajtót, majd a mosókonyha ajtót (ami mögöttünk volt) pásztáztam, amíg lehúzza a cipőjét.
-Minden oké.-próbálta keresni a tekintetem.
-Öhm igen persze.-hajtottam le ismét a fejem, és megláttam a lábujjaimon ugráló unikornist. Késztetést éreztem arra, hogy nevessek rajtuk, és ezt meg is tettem.
-Mi az mi olyan nevetséges?-hajolt le, hogy a szemembe tudjon nézni, de én felemeltem a fejem a plafon felé, és úgy megráztam, ezzel arra utalva, hogy "semmi".
-Miért nem nézel rám?-fogta meg az állam.
Összeszorítottam a szemem, és úgy "néztem rá". Elengedte az állam, majd meg állt előttem. Gondolom én, mert a szemem még nem nyitottam ki.
2 perc után az egyiken kikukucskáltam, és Justinnak hűlt helyét találtam. Gondolom a konyhába van, ezért az utam oda vezetett, de ott nem volt. Vissza mentem a nappaliba, majd a lépcső tetején megtaláltam. Felkukkantott rá, de nem volt jó ötlet. Ilyen mérgesnek még sohasem láttam. Ott állt és csak úgy forrt a dühtől, miközben egy tasakot szorongatott a kezében...
-Ez most komoly Ronnie?-üvöltötte el magát.-Normális vagy? Drogozol? Hogy gondoltad ezt?-futott le a lépcsőn, majd meglobogtatta előttem a fűvel teli zacsit.
Most már ránéztem, hiszen már úgy is tudja..
-Áh szóval ezért nem néztél rám.-fintorodott el.
-Jó tudod mit.-lettem én is ideges.- Elegem van. Nem kell kioktatni, ez az ÉN életem érted? Ki vagy te nekem, hogy kioktass engem? Hm? Anyám biztos nem, mert az 1 hónapja itt hagyott egyedül engem, egy kibicsaklott bokával.-kiabáltam Justinra, aki dülledt szemekkel bámulta a kirohanásom.-Apám meg..-lettem még dühösebb.-nincs.-fintorodtam el, majd éreztem, hogy elfogom magam sírni, de erősnek kell magam mutatnom, szóval ez nem történhet meg.
-Ronnie..-kezdett bele most már óvatosabban, és félelmet, és féltést véltem felfedezni a hangjában.-Ez akkor sem megoldás..És..és itt vagyok én neked.-mondta most már normál hangerővel. Úgy gondoltam, ha ő is vissza váltott, akkor én is normálisan fogok vele beszélni.
-Tudom, hogy nem megoldás, de nyugtat. Egyszerűen szükségem van az Anyámra, de ő nincs itt.-csordult ki egy könnycsepp a szememből.- és köszönöm, hogy itt vagy nekem, de ez más. Te egy barát vagy. Egy nagyon jó barát. Ő pedig Anya...-suttogtam, és a könnyeim immáron már patakokban folytak.- Nekem most ez kell. Értsd meg. Muszáj.-vettem el tőle a tasakot.- és nem fogod tudni megakadályozni Justin.-sírtam, majd elővettem belőle egy szálat, és meggyújtottam.
Justin nagyot nyelt, majd rám nézett.
-Ha te is.-nyúlt a tasakért, meg a gyújtómért.-Akkor én is.-gyújtott rá, majd mélyen beleszívott a cigibe.
-Ezt neked nem szabad. Nem fogom azt elviselni, hogy miattam tönkre teszed magad. Tökéletes életed van Justin. Ne tedd ezt. Főleg ne értem, egy senkiért.- néztem rá könyörgően, majd ismét rám tört a sírás.
-Te nem vagy egy senki. Ilyen hülyeséget ne is mondj.-ment fel ismét benne a pumpa.- És már mondtam. Ha te is, én is. Fontos vagy nekem Ronnie.-lépett közelebb.-Nagyon.-suttogta, majd magához szorított. Szavai nagyon jól estek, de sajnos nem voltak elegek ahhoz, hogy abba hagyjam. A lelki ismeret belülről már szétmart, hogy miattam teszi magát tönkre.. De hiába beszélek neki! Meg se hallja.
-Justin. Te vagy a legjobb barátom.-szorítottam magamhoz jó erősen. Erre a válasz csak valami dünnyögés volt, amit nem értettem.
-Tessék?-kérdeztem rá.
-Semmi..Te..te is nekem Ronnie..-ölelt magához, majd vett egy mély levegőt.
-Megyek felöltözök.-toltam el magamtól, majd felsiettem az emeletre, eldugtam a tasakot, majd elvégeztem a feladatom.
Még volt 10 percünk az ikrek érkezéséig, amíg szerencsére mind a ketten mondhatjuk "kijózanodtunk" majd a nappaliban ülve, beszélgetve vártuk Cassieéket.
Az iskola ennél unalmasabban nem is telhetett volna.
De tényleg, tanulás egész nap, néha néha 5 perc szünet.
Gyorsan sétáltam haza, immáron a lányok nélkül, mert eléggé éhes voltam, meg hát..Igen azért..
Nem figyeltem az útra, és véletlenül belementem valakibe.
Káromkodások közepette feltápászkodtam, és megkerestem a lábhoz tartozó szempárokat is.
-Bocsi, nem figyeltem.-mentegetőzött, egy igen jóképű fiú. Kisfiús arca, mégis férfias alakja, teljesen elvette az eszem.
Nem tudtam válaszolni sem.
-Se..öhmm semmi baj.-dadogtam össze vissza.
-De szép szemed van.-ezen a hirtelen kijelentésen lehidaltam.
-Öhmm..Kösz.Köszönöm.-pirultam el.
-Kiengesztelés képen nem jönnél el ma velem sétálni?-mosolygott rám édesen.
-Öhm persze.-bólintottam rá erre az elutasíthatatlan kérésre.
-Akkor 17:00-kor ugyan itt találkozunk.-mosolygott rám, majd el indult az ellenkező irányba.
-Oké szia.-intettem neki, majd én is elindultam haza készülődni.
Haza értem, és olyan sebesen szaladtam fel a szobámba, mint még soha.
Már a lábam sem fájt. Gyorsan az órára pillantottam, ami 14:01-et mutatott. 4 órám van, oké annyi idő alatt gyorsan meg leszek.
Először is meg kell engednem a vizet, amiben majd tudok egy picit pihenni.
Utána 'áztatom' magam egy kicsit, majd megmosom a hajam.
Beszárítom, és keresek magamnak valami ruhát.
Az első teendőmet már meg is tettem, és beleültem a langyos nyugtató vízbe.
Éppen, hogy elhelyezkedtem, valaki lent a bejárati ajtón csöngetett.
Szitkozódások közepette kimásztam a kádból, magamra tekertem a törülközőt, mivel olyan alapon voltam, hogy nem engedem be a 'zaklatómat. Lesiettem a lépcsőn, (majdnem elestem, de valahogy sikerült a talpamon maradni) és tovább csúszkáltam az ablakhoz. Mikor megláttam a kapuban ácsorgó Justin-t tervemet elvetettem, hogy nem engedem be a 'zaklatóm'.
Kinyitottam bentről a (már megszerelt) kaput, majd megváltam míg Justin beáll a citromsárga (áááh nem, nem feltűnő) kocsijával, és visszazárta.
Gondolkodásomban az ajtón kopogva belépő Justin zavart meg. Rákaptam a fejem, majd megigazítottam a törölközőt magamon.
-Szia. Hát te...?-célzott a törölközőre elpirulva (?)
-Szia, tudod éppen fürödni készülte, és csengettél.-vázoltam fel neki a helyzetet.
Justin szemszöge
Úgy döntöttem, hogy benézet az állítólag egyedül otthon gubbasztó Ronniehoz.
Beültem a kocsimba, és az utamat a házuk felé vettem.
Beálltam a kapun, majd amikor bementem az ajtón elég furcsa kép fogadott.
-Szia. Hát te..?-céloztam a törölközőre.
-Szia, tudod éppen fürödni készültem, és csengettél te.-magyarázta meg, ezt az érdekes szituációt.
-Hát akkor nem is zavarok.-nyúltam a kilincs után.
-Nem zavarsz, gyere nyugodtan, megyek gyorsan letusolok.-fogott rá a csukómra, és felhúzott az emeletre, majd leültetett az ágyra.
-Itt várj.-parancsoltam rám, majd bement a fürdőjébe.
Be kell vallanom, nekem nagyon is tetszett ez a helyzet. Gyönyörű teste van Ronnie-nak..
Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, de megkívántam őt.
Miről beszélek?
Melyik pasi nem indul be egy két lábon járó csodára?
Hátradőlve az ágyon folytattam gondolatmenetemet, míg meg nem hallottam Ron hangját a túloldalról. Mármint a fürdőből.
-Justin!-kiáltott.
-Igen?-sétáltam az ajtó elé, hogy jobban halljam.
-Megtennéd, hogy elfordulsz, és nem kukucskálsz?-kérdezte.-Elfelejtettem ruhát behozni.-dugta ki a fejét az ajtón.
-Öhhm. Oké.-vágtam rá hülyén, majd megfordultam, és úgy álltam, hogy azért egy icipicit rálássak az ajtóra, és a gardróbra. Ne izéljetek velem! Pasiból vagyok!!
Kijött az ajtón, így rálátást nyílt az egész testére. Fekete fehérneműben volt, ami iszonyatosan jól állt neki. Alakja gyönyörű volt.
Éreztem, hogy a nadrágom kezd kisebb lenni, ezért gyorsan elkaptam a tekintetem, és összeszorítottam a szemem.
-Ugye nem kukucskálsz?-kuncogott fel halkan.
-Nem.-nyögtem egy sort, majd nem bírtam tovább, és megint oda kukkantottam. Lenti szekrénybe keresgélt valamit, ezért rálátást nyertem formás fenekére.
Jesszusom..Ez a nő maga a tökéletesség. Valaki segítsen!
-Öhm..Sietnél egy kicsit?-kérdeztem tőle türelmetlenül.
-Igen mindjárt, csak nem találom a felsőm.
-Segítsek?-fordultam VOLNA meg, ha nem szól rám.
-NEM! Kell, már meg van.-szaladt be kecsesen a fürdőbe, és magára zárta az ajtót.
Nyöszörögve oda vonszoltam magam az ágyához, és belefejeltem a takaróba.
-Minden oké?-nevetett fel mögöttem Ron.
-Aha.-beszéltem a takaróba.
-Akkor jó.-kuncogott.-15 óra van, ami azt jelenti, hogy van még 1 és fél órám.-motyogta magába.
-Hova mész?-emeltem fel a fejem, majd felvont szemöldökkel rá néztem.
-ÚÚ Még nem is mondta.-ugrott vigyorogva mellém.-Képzeld el, hogy találkoztam egy eszméletlenül helyes fiúval, és elhívott ma este sétálni.-mesélte izgatottan. Ahogy kimondta azt, hogy elhívta sétálni, undor, és valami savanyú ízt véltem felfedezni a számba, ami egy fintorra késztetett.
-Hát ez nagyon jó.-bólintottam fintorogva.
-Mi az?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Ja, semmi, csak eszembe jutott valami.-intettem egyet, majd amíg ő a fiúról ábrándozott, én az arcát tanulmányoztam.
-Justin figyelsz te rám?-lóbálta meg előttem a kezét.
-Ja...persze, csak elbambultam.-nevettem fel kínosan.
-Oké..-hajtotta le a fejét. Kezemmel az álla alá nyúltam, majd felemeltem. Egyre közelebb, és közelebb mentem hozzá. Szívem hevesen kezdett dobogni, majd...
Az iskola ennél unalmasabban nem is telhetett volna.
De tényleg, tanulás egész nap, néha néha 5 perc szünet.
Gyorsan sétáltam haza, immáron a lányok nélkül, mert eléggé éhes voltam, meg hát..Igen azért..
Nem figyeltem az útra, és véletlenül belementem valakibe.
Káromkodások közepette feltápászkodtam, és megkerestem a lábhoz tartozó szempárokat is.
-Bocsi, nem figyeltem.-mentegetőzött, egy igen jóképű fiú. Kisfiús arca, mégis férfias alakja, teljesen elvette az eszem.
-Se..öhmm semmi baj.-dadogtam össze vissza.
-De szép szemed van.-ezen a hirtelen kijelentésen lehidaltam.
-Öhmm..Kösz.Köszönöm.-pirultam el.
-Kiengesztelés képen nem jönnél el ma velem sétálni?-mosolygott rám édesen.
-Öhm persze.-bólintottam rá erre az elutasíthatatlan kérésre.
-Akkor 17:00-kor ugyan itt találkozunk.-mosolygott rám, majd el indult az ellenkező irányba.
-Oké szia.-intettem neki, majd én is elindultam haza készülődni.
Haza értem, és olyan sebesen szaladtam fel a szobámba, mint még soha.
Már a lábam sem fájt. Gyorsan az órára pillantottam, ami 14:01-et mutatott. 4 órám van, oké annyi idő alatt gyorsan meg leszek.
Először is meg kell engednem a vizet, amiben majd tudok egy picit pihenni.
Utána 'áztatom' magam egy kicsit, majd megmosom a hajam.
Beszárítom, és keresek magamnak valami ruhát.
Az első teendőmet már meg is tettem, és beleültem a langyos nyugtató vízbe.
Éppen, hogy elhelyezkedtem, valaki lent a bejárati ajtón csöngetett.
Szitkozódások közepette kimásztam a kádból, magamra tekertem a törülközőt, mivel olyan alapon voltam, hogy nem engedem be a 'zaklatómat. Lesiettem a lépcsőn, (majdnem elestem, de valahogy sikerült a talpamon maradni) és tovább csúszkáltam az ablakhoz. Mikor megláttam a kapuban ácsorgó Justin-t tervemet elvetettem, hogy nem engedem be a 'zaklatóm'.
Kinyitottam bentről a (már megszerelt) kaput, majd megváltam míg Justin beáll a citromsárga (áááh nem, nem feltűnő) kocsijával, és visszazárta.
Gondolkodásomban az ajtón kopogva belépő Justin zavart meg. Rákaptam a fejem, majd megigazítottam a törölközőt magamon.
-Szia. Hát te...?-célzott a törölközőre elpirulva (?)
-Szia, tudod éppen fürödni készülte, és csengettél.-vázoltam fel neki a helyzetet.
Justin szemszöge
Úgy döntöttem, hogy benézet az állítólag egyedül otthon gubbasztó Ronniehoz.
Beültem a kocsimba, és az utamat a házuk felé vettem.
Beálltam a kapun, majd amikor bementem az ajtón elég furcsa kép fogadott.
-Szia. Hát te..?-céloztam a törölközőre.
-Szia, tudod éppen fürödni készültem, és csengettél te.-magyarázta meg, ezt az érdekes szituációt.
-Hát akkor nem is zavarok.-nyúltam a kilincs után.
-Nem zavarsz, gyere nyugodtan, megyek gyorsan letusolok.-fogott rá a csukómra, és felhúzott az emeletre, majd leültetett az ágyra.
-Itt várj.-parancsoltam rám, majd bement a fürdőjébe.
Be kell vallanom, nekem nagyon is tetszett ez a helyzet. Gyönyörű teste van Ronnie-nak..
Fogalmam sincs, hogy mi ütött belé, de megkívántam őt.
Miről beszélek?
Melyik pasi nem indul be egy két lábon járó csodára?
Hátradőlve az ágyon folytattam gondolatmenetemet, míg meg nem hallottam Ron hangját a túloldalról. Mármint a fürdőből.
-Justin!-kiáltott.
-Igen?-sétáltam az ajtó elé, hogy jobban halljam.
-Megtennéd, hogy elfordulsz, és nem kukucskálsz?-kérdezte.-Elfelejtettem ruhát behozni.-dugta ki a fejét az ajtón.
-Öhhm. Oké.-vágtam rá hülyén, majd megfordultam, és úgy álltam, hogy azért egy icipicit rálássak az ajtóra, és a gardróbra. Ne izéljetek velem! Pasiból vagyok!!
Kijött az ajtón, így rálátást nyílt az egész testére. Fekete fehérneműben volt, ami iszonyatosan jól állt neki. Alakja gyönyörű volt.
Éreztem, hogy a nadrágom kezd kisebb lenni, ezért gyorsan elkaptam a tekintetem, és összeszorítottam a szemem.
-Ugye nem kukucskálsz?-kuncogott fel halkan.
-Nem.-nyögtem egy sort, majd nem bírtam tovább, és megint oda kukkantottam. Lenti szekrénybe keresgélt valamit, ezért rálátást nyertem formás fenekére.
Jesszusom..Ez a nő maga a tökéletesség. Valaki segítsen!
-Öhm..Sietnél egy kicsit?-kérdeztem tőle türelmetlenül.
-Igen mindjárt, csak nem találom a felsőm.
-Segítsek?-fordultam VOLNA meg, ha nem szól rám.
-NEM! Kell, már meg van.-szaladt be kecsesen a fürdőbe, és magára zárta az ajtót.
Nyöszörögve oda vonszoltam magam az ágyához, és belefejeltem a takaróba.
-Minden oké?-nevetett fel mögöttem Ron.
-Aha.-beszéltem a takaróba.
-Akkor jó.-kuncogott.-15 óra van, ami azt jelenti, hogy van még 1 és fél órám.-motyogta magába.
-Hova mész?-emeltem fel a fejem, majd felvont szemöldökkel rá néztem.
-ÚÚ Még nem is mondta.-ugrott vigyorogva mellém.-Képzeld el, hogy találkoztam egy eszméletlenül helyes fiúval, és elhívott ma este sétálni.-mesélte izgatottan. Ahogy kimondta azt, hogy elhívta sétálni, undor, és valami savanyú ízt véltem felfedezni a számba, ami egy fintorra késztetett.
-Hát ez nagyon jó.-bólintottam fintorogva.
-Mi az?-nézett rám felvont szemöldökkel.
-Ja, semmi, csak eszembe jutott valami.-intettem egyet, majd amíg ő a fiúról ábrándozott, én az arcát tanulmányoztam.
-Justin figyelsz te rám?-lóbálta meg előttem a kezét.
-Ja...persze, csak elbambultam.-nevettem fel kínosan.
-Oké..-hajtotta le a fejét. Kezemmel az álla alá nyúltam, majd felemeltem. Egyre közelebb, és közelebb mentem hozzá. Szívem hevesen kezdett dobogni, majd...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése