2015. február 6., péntek

8.Fejezet.-1 month alone

Hát sziasztok!:)
Meggyógyultam! ^^  
Sajnos most egy kisebb résszel tudtam jönni nektek, mert szülinapot ünnepelünk..:)
Remélem nem vagytok ezért mérgesek rám, de majd bepótolom!:)
Hát akkor jó olvasást<3
XOXO Ava                                                                                                                                                                                                                                                                                                                              
Mint kiderült, megzúzódott a bokám. Szerencsére nem tört. De hát akkor sem szép látvány a feldagadt, be lilult testrészem..
Szerencsére nem kell éjszakákat itt töltenem, egy pár kenőccsel, egy szép kis kötéssel, és két mankóval hazaengedtek.
Justin közben írt SMS-t, hogyha vége a sulinak jön át Pattievel. Ugyan ezt megírták a lányok is.
-Segítsek kiszállni?-állította le anya a kocsit.
-Nem kell menni fog.-nyitottam ki az ajtót, és kikászálódtam a kocsiból.
Anya kinyitotta előttem az ajtót, és segített levenni a cipőm.
-Ugye tudod, hogy most nincs magassarkú egy jó ideig?-állt elém felvont szemöldökkel.
-Tudom.-vágtam fájdalmas képet.
-Rendben. Kérsz valamit enni? Csináltam Spagettit.-indult el a konyha felé.
-Igen kérek.-totyogtam utána.
Kiszedett nekem egy jó nagy adagot, és elém rakta.
-Én ezt nem fogom bírni megenni.-túrtam bele a spagettimbe villával.
-Nem baj, akkor majd otthagyod.-rántotta meg Anya mosolyogva a vállát, majd leült mellém ő is enni.
Éppen, hogy belekezdtem volna, csengettek.
-Majd én kinyitom.-pattant fel Anya.
Mosolyogva bólintottam, majd bekaptam egy tésztát.
-Ronnie.-bukkant fel az ajtóban két kedvenc ikrem, majd egy öleléssel köszöntöttek.
-Sziasztok lányok.-viszonoztam az ölelésüket.
-Na? Mit mondott az orvos?-ültek le két oldalamra, és eszelősen csak rám figyeltek.
-Ha abba hagyjátok ezt a bámulást, akkor elmondom.-kuncogtam fel.
-Bocsi.-nevetett fel Cassie.
-Szóval 2 hétig szigorúan feküdnöm lehet csak. Utána már mehetek suliba.-húztam el a számat.
-Mi? Két hét? Az rengeteg idő.-szomorodott el Cassie.
-Nyugi hamar eltellik.-simítottam meg a karját, majd jó erősen megöleltem. Valójában nem tudom mit fogok itthon csinálni egyedül két hétig..Majd nézek Spongebobot, vagy nem tudom..De az biztos, hogy unalmas lesz..
Gondolatmenetemből Anya hangosan csengő telefonja,zavart meg.
-Anya telefon!-kiáltottam el magam, majd megint bekaptam egy falatot.
-Hallom. Jövök.-futott le a lépcsőn, majd be a konyhába.
-Halló?-vette fel a készüléket, és kisétált a helyiségből.
-És mit fogsz 2 hétig egyedül csinálni?-vett elő egy poharat Cassie, és öntött magának innivalót. Itthon érik magukat, és én ennek nagyon örülök, nem szeretem, hogyha egy barátnőm feszeng, és még a wc-re is ki kell kísérnem... A kérdésre válaszolni nem volt időm, mert Anya rontott be a konyhába szomorúan.
-Mi a baj Anya?-kérdeztem azonnal rá.
-Az a gond kincsem, hogy el kell utaznom 1 hónapra New Yorkba.-állt meg mellettem szomorúan. Hangulatom elment, és az étvágyam is, ezért eltoltam magam elől az ennivalót.-Hiába mondtam, hogy nem tudok menni, mert családi probléma van, nem tudtam lemondani, Muszáj ott lennem.-simogatta meg az arcom, majd megölelt.
-És mikor indulsz?-szólaltam meg végül rekedtes hangomon.
-Ma délután 4-órakor van itt értem a taxi.-nézett rám bocsánatkérőn.
-Semmi gond Anya. Megleszek én egyedül.-próbáltam lelket önteni belé, nehogy az egész 1 hónapját lelkiismeret furdalással töltse el.
-Pattinek szólok, hogy majd jöjjön át neked segíteni.-mosolygott végül ő is.
-Oké.-bólintottam.-De most akkor nyomás pakolni, mert a taxi 2 óra múlva itt van.-hessegettem, ülve Anyát.
-Oké,oké megyek.-futott ki mosolyogva a konyhából.
-Lányok, én most megyek segítek Anyának.- fordultam Cassie, és Ella felé.
-Okés csajos, majd jövünk.-öleltem meg. Megfogtam a mankómat, majd elkísértem őket az ajtóig.-
-Akkor majd jövünk, és nyugi nem leszel egyedül, ahogy mondta Anyud Pattie is jön át, meg majd biztos Justin is, és persze mi is.-öleltek meg még egyszer, majd kimentek az ajtón.

Segítettem anyának bepakolni (amennyire csak tudtam), most pedig már itt állunk az ajtóban, és könnyes búcsút veszünk egymástól.Igaz, hogy már sokszor kellett búcsúzkodnunk, és másoknak ez már biztos egy perc alatt menne. De nekem ez sosem ment. Lehet, hogy erősnek mutatom magam, de valójában én is megtudok törni..
-Hiányozni fogsz Anya, majd hívj.-öleltem meg szorosan.
-Te is nekem kincsem, és mindenféleképpen hívlak, de azért majd te is hívj engem.-szorított magához.-Pattievel már beszéltem, sajnos ma nem tud átjönni, mert dolga akadt.-tölt el magától, és a szemembe nézett.-Nagyon szeretlek kincsem, és vigyázz magadra, jövök amint tudok.-szorított ismét magához.
-Én is téged Anya.-hunytam le a szeme, és próbáltam elfojtani a könnyeim.
-Mennem kel.-szipogott.-Szia kincsem.-intett, majd beszállt a taxiba.
-Szia.-formáltam szívet az ujjammal, majd megvártam, míg kifordulnak az utcából. Amikor ezt megtették bezártam a kaput, és bementem a házba.
Utam a szobámba vezetett, ahol bekapcsoltam a TV-t, és belekezdtem valami film nézésébe.
Ugyan a nevét még mindig nem tudtam, de fél óra nézés után abba kellett hagynom, mert csengettek.
"Leszaladtam" gyorsan a lépcsőn, és kinyitottam a kaput.
Valójában a fehér Ferrarit, már a kapu előtt felismertem, és nem volt meglepetés, amikor Justin szállt ki belőle.
-Szia kis betegem.-ölelt meg mosolyogva.
-Szia.-öleltem vissza nevetve, majd betessékeltem a házba.
-Hallottam Anyukádnak elkellet menni, New York-ba.-húzta le a cipőjét.
-Hát igen, de mindegy el leszek egyedül, eddig sem volt probléma, most se lesz.-mosolyogtam rá, majd felmentünk a szobámba, ahol a film megállítva állt.
-Mit néztél?-mutatott a TV-re, és lehuppant az ágyamra.
-Nem tudom, kapcsolgattam, és megálltam itt.-ültem le mellé. Felkuncogott, majd elindította, így sikerült végig néznem a filmet.





5 megjegyzés: