10. Fejezet - Friday 13 or what?

Justin szemszöge

Közelebb hajoltam hozzá, majd nyomtam egy puszit a homlokára.
-Vigyázz a randin te kis majom.-mosolyogtam rá, majd komolyra váltottam a szót.-Bármi van hívj!-emeltem fel a mutatóujjam.
-Oké.-mondta meglepetten. Bólintottam, majd magamhoz húztam, és jó erősen megöleltem.
-Megyek hozok fel valami kaját.-állt fel az ágyról, majd gyorsan lesietett a konyhába.
Hátradőltem az ágyam, a kezemet a tarkómra simítottam, és erős gondolkozásba kezdtem. Érzek valamit ez iránt a lány iránt, de nem kellene.
Először is Scooter miatt,mert biztos kiakadna. A kis egy éjszakás kalandjaimért sem volt oda. Másodszor pedig azért, mert Ronnie biztos nem érez irántam semmit. Gondolkozásomat a telefonom hangja szakította meg. A előkotortam a zsebemből a készüléket, majd anélkül, hogy megnéztem volna, hogy ki hívott felvettem.
-Halló?-szóltam bele.
-Justin hol vagy?-hallottam meg a vonal másik végéről Scooter ideges hangját.
-Egyik barátomnál miért?
-Nem emlékszel? Ma vesszük az első dalt a BELIEVE albumra.-kiabálta el magát.
-Úristen ma van 12.-e?-ugrottam fel.-Mindjárt ott vagyok.-szaladtam le a lépcsőn.
-Siess.-mondta, majd letette a telefont.
-Ronnie.-kiáltottam el magam, majd megláttam előjönni az ajtóból az előbb említett személyt.
-Minden oké?-kérdezte felhúzott szemöldökkel.
-Persze, csak mennem kell a stúdióba, mert ma vesszük fel az első számot a BELIEVE albumra.-mondtam izgatottan.
-Azt hittem, hogy most nem fogsz dolgozni, hanem csak iskolába jársz-nézett rám értetlenül.
-Én is, de aztán jött az ötlet, hogy ebben az évben megcsináljuk az új albumot, és utána turné.
-Az jó..-mosolyodott el. De ebben a mosolyban valami nem volt az igazi.
-Minden oké?-simítottam meg a kezét.
-Persze.-ölelt meg.-A számokat is most írtad meg?-dünnyögte bele a mellkasomba.
-Igen, amióta az iskolába járok, azóta.-szorítottam magamhoz.-Mennem kell, majd beszélünk. Figyázz a randin, és bármi van hívj.-figyelmeztettem megint.
-Oké bátyus.-kuncogott fel. A megszólítás miatt egy óriási gombóc keletkezett a torkomban. Nyeltem egy nagyon, majd intettem, és kiléptem az ajtón. Beültem a kocsimba, majd az utat a stúdió felé vettem. Amikor oda értem, szerencsére nem volt óriási tömeg, csak egy páran voltak. Most nem lett volna kedvem jó pofizni mindenkivel. Elég most Scoo-ék előtt azt mutatni, hogy minden oké.
-Justin Justin ez a lány a barátnőd?-kérdezte könnyes szemmel az egyik lány.
Egy képe volt, amin én és Ronni vagyunk. Elvettem tőle, és megnéztem. A kép láttán akaratlanul is mosolyra húzódott a szám.
-Nem nem a barátnőm.-adtam vissza neki a képet, és aláírtam a felém tartott papírt.
-Biztos? Akkor singli vagy?-ugrállt mellettem egy másik fan.
-Igen, de most mennek kell sziasztok.-szaladtam gyorsan az integető Scooter felé, majd bementünk a stúdióba.
-Végre, hogy itt vagy.-könnyebbült meg Scoo.
-Jó oké nyugi, már itt vagyok menjünk.-ugrottam egyet, hogy felhúzzam a gatyám, majd elindultam a kibérelt szoba felé.
Bent már ott voltak a fiúk, és Anyáék is.
-Végre, hogy itt vagy.-pattant fel Ryan.
-Nem is késtem sokat.-néztem a falon lévő órára.
-Nem fiam, csak majdnem 1 órát.-állt fel anya, majd egy öleléssel köszöntött.
-De már itt vagyok, szóval kezdhetjük.-siettem be az üvegfal mögé, majd felvettem a fülhallgatót.
-Melyikkel kezdjük?-beszélt Scoo a kis mikrofonba.
-A Fall-nak már megcsináltuk a zenéjét ugye?
-Igen, de kell még némi simítás.
-Nem baj kezdjük azzal.-intettem le, majd vártam, hogy elinduljon a zene.
Úgy érzem, hogy ki kell adnom magamból, mindent..
Ez a dal pedig erről szól.
Szinte az összes dal Ronnie-ról szól az új albumomból.
Ott van az As Long As You Love Me. Az egyik kedvencem. Mit mondok majd, ha megkérdezi, hogy kikről szól a dal? Jesszus, erre még nem is gondoltam. Majd terelem a témát valahogy..
-Justin el kéne kezdened énekelni.-szólalt meg Scooter ideges hangja a fülhallgatómban.
-Ja bocsi, csak elbambultam.-ráztam meg a fejem, majd újra elindult a zene, én pedig énekelni kezdtem.

Well, let me tell you a story

(Hadd meséljek neked egy történetet)

About a girl and a boy

(Egy fiúról és egy lányról)

He fell in love with his best friend

(A fiú beleszeretett a legjobb barátjába)

When she's around, he feels nothing but joy

(Ha vele van, mindig boldog)

But she was already broken, and it made her blind

(De a lányt megbántották, óvatosabb lett)

But she could never believe that love would ever treat her right

(Azt hitte, soha többé nem lesz szerelme)

Did you know that I loved you or were you not aware?

(Tudtad, hogy szeretlek? Vagy észre sem vetted?)
You're the smile on my face

(Te vagy a mosoly az arcomon)
And ain't going nowhere

(Ami már örökre ott marad)

I'm here to make you happy,

(Azért vagyok itt, hogy boldoggá tegyelek)

 I'm here to see you smile

(Hogy mosolyogni lássalak)

I've been wanting to tell you this for a long while

(Már régóta el akartam mondan)

What's gonna make you fall in love?

(Mi kell ahhoz, hogy újra szerelmes légy?)

I know you got your wall wrapped all the way around your heart

(Tudom, hogy falat húztál a szíved köré)

Don't have to be scared at all, oh, my love

(Nincs mitől félned szerelmem)

But you can't fly unless you let yourself,

(De nem repülhetsz, amíg nem hagyod)

You can't fly unless you let yourself fall

(Nem repülhetsz, amíg nem hagyod, hogy elragadjon a szerelem)

Well, I can tell you're afraid of what this might do

(Látom, hogy tartasz ettől az egésztől)

Cause we got such an amazing friendship and that you don't wanna lose

(Hiszen olyan remek barátság a miénk, s nem akarod, hogy véget érjen)

Well, I don't wanna lose it either

(Én sem akarom, hogy véget érjen)

I don't think I can stay sitting around while you're hurting babe, 

(De nem hiszem, hogy képes vagyok tétlenül nézni, ahogy szenvedsz)

so take my hand

(Szóval fogd meg a kezem)

Well, did you know you're an angel who forgot how to fly?

(Tudtad, hogy olyan vagy, mint egy angyal, aki elfelejtett repülni?)

Did you know that it breaks my heart every time to see you cry

(Tudtad, hogy megszakad a szívem, valahányszor sírni látlak?)

Cause I know that a piece of you's gone

(Mert tudom, hogy ilyenkor meghal a lelked egy darabja)

Every time he done wrong I'm the shoulder you're crying on

(Valahányszor megbántott téged, az én vállamon sírtad ki magad)

And I hope by the time that I'm done with this song that I figure out

(S remélem, mire véget ér ez a dal, rá fogok jönni, hogy…)

If you spread your wings

(De ha kitárod szárnyaid)

You can fly away with me

(Elrepülhetsz velem)

But you can't fly unless you let your... 

(De nem repülhetsz, amíg nem hagyod)

let yourself fall

(Nem repülhetsz, amíg nem hagyod, hogy elragadjon a szerelem)

Őszintén megmondom nagyon esett kiénekelni magamból a érzéseimet. Már régóta vártam, hogy kezdődjön az új lemez felvétele, és kiadjam magamból azt ami a szívemet nyomja.

-Justin nagyon jó volt.-mondta büszkén Scooter, majd intett, hogy menjek ki.

-Jó lett.-pacsizott le velem Ryan.

-Köszi haver.

-Ügyes vagy Justin, jó lett nagyon.-ölelt meg Anya.-Majd beszélni szeretnék veled.-nézett mélyen a szemembe, majd kiment.

Tudtam,hogy miről akar beszélni. És szerintem a válaszomon sem fog meglepődni.

-Menj beszélj édesanyáddal.-ütögette meg a vállam Scooter, majd leült a keverőpult elé, és a dalt hallgatta.

-Itt vagyok.-zártam be magam után az ajtót.

-Justin..Ez a dal kiről szól?-nézett rám jelentőségteljes pillantással.

-Senkiről.-dugtam zsebre a kezem.

-Idefigyelj kisfiam, ha Scooternek nem legalább nekem mond el. Tudod jól, hogy a sajtótájékoztatókon megfogják kérdezni. És azt is tudod jól, hogy nem mondhatod azt, hogy senkiről. Mert akkor az összes újság címlapján ez a dal fog állni azzal a felirattal, hogy "Justin Bieber titkolózik egy szerelmes dallal kapcsolatba. Vajon újra megtalálta a szerelem?" vagy bármi ilyesmi.-nézett a szemembe.-És még azért, mert az Édesanyád vagyok.-villantott felém egy szomorú mosolyt. Igaza van...

-A dal...Ronnieról szól.-hajtottam le a fejem, majd a cipőm orrát kezdtem el tanulmányozni.

-Értem..-bólintott egyet, majd ölelésre invitált, amit szívesen el is fogadtam.

-Tudod milyen jó volt kiénekelni magamból az érzéseim?!-suttogtam.

-Elhiszem kincsem.-nyomott egy puszit az arcomra.-Szeretlek.-mosolygott rám.

-Én is szeretlek Anya.-öleltem megint meg, majd visszamentünk a többiekhez.

Ronnie szemszöge

Péntek 13 van, vagy csak nekem van ma teljesen balszerencsés napom?

Nem elég, hogy megtudtam, hogy a legjobb barátom, szinte már a bátyám el fog menni, ha elvégeztük ezt az évet, még ez a fiú is felültetett.  Még ha nem jött el volna, az is jobb lett volna.

De milyen dolog már az, hogy az első "randin" meg akar dönteni?

Még jó, hogy eltudtam szabadulni onnan, különben megerőszakolt volna.

Justin nem akartam hívni, hiszen ő most dolgozik, én pedig nem fogom a hülyeségemmel zaklatni.

De fájt. És a legrosszabb, hogy nem mondhatom el senkinek, mert ahogy ő mondta.

"Rendben most elengedlek, de utána megkereslek, és erről ha bárkinek is szólt. A kis videó az interneten fog landolni." Igen, felvette az egészet. Felvette, ahogy leöltöztet bugyiba, és kínoz. Majd elenged.

Félek. Nagyon félek. Ráadásul egyedül is vagyok. 

Minden ajtót, ablakot bezártam,  nehogy be tudjon akárki is jutni.

Figyelemelterelés képen úgy döntöttem, hogy berakok valami CD-t, és azt nézem. De nem nagyon ment. A könnycseppek folyamatosan csak potyogtam a szememből. Nem tudtam őket megállítani. 

Belefúrtam a fejem a párába, és úgy konkrétan bőgtem tovább.

Fél óra elteltével is csak sírtam, majd hirtelen megszólalt a csengő. Megijedtem, és összerezzentem, majd óvatosan lebotorkáltam az ablakhoz, hogy megnézzem, hogy ki csengetett.

Megkönnyebbülés öntötte el a szívem, amikor megláttam a citromsárga Lamborghinit a kapunk előtt.

Megkerestem a kis távirányítót, majd megnyomtam a gombot.

A kapu nyitódott, a kocsi pedig egyre beljebb jött. Miután leparkolt én visszazártam a kaput, és gyorsan megtöröltem az arcom egy zsepibe, hátha segít valamit. 

Az ajtón kopogtak, és pedig félénken kinyitottam az ajtót, és szembe találtam magam a fülig mosolygós Justinnal.

-Szia Ronnie.-köszönt boldogan, majd amint meglátta (valószínűleg) a kisírt szemem lehervadt a mosoly az arcáról.

-Minden oké?-jött beljebb.-Te sírtál?-feszültek meg a izmai, majd lecsordult egy újabb könnycsepp az arcomon.

-Jézusom, gyere ide.-ölelt szorosan magához.-Mit csinált veled az az állat?-tolt el magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Bementünk a nappaliba, és leültünk egymás mellé, majd Justin ismét feltette az előző kérdését.

-Szóval?-fúrta ideges tekintetét az enyémbe.

-Semmit, csak...nem sikerült ennyi -hazudtam neki valamit, majd hirtelen csengettek. Összerezzentem, majd félve az ajtó felé pillantottam. Szinte már remegve megindultam az ablak felé, majd óvatosan kikukkantottam. Amint megláttam a postást kifújtam a levegőt, és gondolván, hogy a levelet majd beteszi a postaládába, nem nyitottam ki a kaput.

-Ugye te sem gondoltad, hogy ezt most elhiszem?-nézett rám Justin felvont szemöldökkel.-Remegsz a félelemtől Ronnie.-nézett rám aggódva.

Lehunytam a szemem, majd nekidőltem a falnak.

-Na jó..Nem ez történt.De nem mondhatom el!-néztem Justinra könnyes szemmel, aki immáron már nem a kanapén ült, hanem előttem állt.

-Miért nem? Csak nem keres meg, ha elmondod.-próbált viccelődni, mire bennem megfagyott a vér. "De pontosan fején találtad a szöget..."gondoltam magamba.

-Ronnie, ha nem mondod meg, akkor nem fogok tudni neked segíteni.-nézett rám könyörögve.-Megígérem, ha elmondod, akkor itt maradok veled, és megvédelek.-fogtam meg a két kezem.

-Rendben..-haraptam ajkamba, majd elmeséltem neki az elejétől a végéig-

-Ezt nem hiszem el.-pattant fel idegesen.-Ha megtalálom kiverem belőle még a szuszt is.-mondta idegesen, majd az ablakhoz ment, és csak bámult mérgesen ki az utcára.

Felálltam, majd mögé lopakodva átöleltem a derekát, sóhajtott egyet, majd megfordult,és viszonozta az ölelésem.

-Itt maradok ma veled jó? Úgy is hétvége van, holnap nincs suli. Kipihenheted magad.- puszilt bele a hajamba. 

Én csak bólintottam, majd lehunytam a szemem. Jól esett, az a tudat, hogy van valaki, aki megvéd, és nem hagyja, hogy bármi bajom essen. 

Ezekkel a gondolatokkal merültem mély álomba Justin karjai között. 

Annyit éreztem még, hogy felvisz a szobámba, majd betakar. 

Hallottam, hogy a telefonom csörög, de nem volt már erőm felvenni.

Justin felvette helyettem. Nem kiabáltam nem ordítoztam vele,hogy mit képzel magáról, az az én telefonom. Biztos valaki olyan hívott, akit ő is ismer, és fontos személy.

Visszarakta a telefont az éjjeli szekrényemre, majd besüppedt mellettem az ágy, majd két erős védelmező kart éreztem meg a derekam köré fonódni.

Utolsó erőmet összeszedve összekulcsoltam a kezünket, majd kaptam a vállamra egy hosszú puszit, és végül átléptem az álom világába.