Mivel tudjuk, hogy alapból nem vagyok ennek a gyorsan/korán kelésnek az embere, és elég későn aludtam be, meg sem hallottam, amikor a lányok bejöttek.
-Ronnie.-ordította a fülembe Ella.
-Ne kiabálj.-húztam magamra a takarót.
-Mikor aludtál te el?-ült le mellém Cassie, ahogy minden reggel szokott. A beszéd elég nehezen ment, ezért felemeltem a kezem, és az ujjaimmal négyet mutattam, ezzel a 4 órára utalva.
-Mit csináltál te addig?-kérdezte kitágult szemekkel. Igaz, hogy nem láttam őt, de ahogy ismerem, biztos így nézett.
-Filmeztem. Nem tudtam aludni..-szedtem le a takarót a fejemről, ugyan is kezdett elfogyni a levegőm. Utálom ezt..
-Na jó. Hopp felállni. Majd az órán alszol, vagy valami, de nem fogunk elkésni.-ráncigált Cassie ki az ágyból.
-Oké nyugi, megyek.-csoszogtam be a fürdőbe.
Ha belegondolok, eléggé unalmas életem van. Minden reggel ugyan úgy kezdődik, és az egész nap ugyan úgy telik..
Úgy döntöttem, hogy most egy kicsit másabb sminket rakok fel, mint szoktam.
Valójában nem nagyon tér el a megszokottól, csak most raktam babarózsaszín rúzst is az ajkamra.
-Kész vagy már?-kiabált be Cassie.
-Megyek.-válaszoltam.-Na mutasd, mit találtatok.-dugtam ki a fejem.
-Ezt.-nyomta a kezembe a mai outfittem.
Amint készen voltam, szaladtam is ki a szobámba, onnan pedig le az előszobába felvenni a cipőm.
-Kincsem. Ha ma kapsz egy hívást ne lepődj meg.-jött ki anya a nappaliból.
-Milyen hívást?-néztem rá kérdőn.
-Majd megtudod.-nézett rám mosolyogva. Ha lett volna időm, most biztos faggattam volna, hogy mondja el, de mivel eléggé késésben voltunk, egy puszival elintéztem az ügyet.
Beültünk a kocsiba, és igyekeztünk is az iskolába. Ma nem volt veszekedés, hogy ki üljön előre.
Az iskola előtt már nem volt senki. Becsengettek. Elkéstünk.
-Mit mondunk a tanárnak?-nézett rám Cassie.
-Talán még beérünk előtte. Ha meg nem, akkor pedig azt, hogy értem jöttetek, csak én elaludtam, és nem voltam időre kész.-rántottam meg a vállam, majd szaladni kezdtem a folyosón. Csak hogy ez a szaladás a magassarkúban nem volt jó ötlet.
Éles fájdalom nyílalt a jobb bokámba, ezért összerogytam a folyosón.
-Jézus Ronnie minden oké?-pattant mellém Ellie, majd Cassie is.
-A bokám.-sziszegtem, majd rászorítottam az említett helyre a kezem.
-Szólok a tanárnak.-állt fel Cassie, majd tovább szaladt az osztályterem felé.
Nagyon fájt, ezért úgy döntöttem, hogy ülés helyzetből fekvőbe helyezem magam.
Lefeküdtem a földre, és a kezemet a homlokomra tapasztottam, és próbálta elnyomni a fájdalmat, amit a jobb bokámban éreztem.
-Nagyon fáj?-fogta meg a kezem Ella.
-Uhum.-bólogattam, majd meghallottam, hogy valaki közeledik felénk.
Justin szemszöge
-Jó Reggelt gyerekek.-lépett be az osztályfőnök az ajtón.
-Jó reggelt Mr.Ross.-köszönt az osztály egyhangúan vissza.
-Hiányzók?-nyitotta ki a naplót.
-Ronnie,Cassie és Ellie.-kiabálta be valaki előröl.
Hol lehetnek vajon? Ronnie nem mondta, hogy ma nem jön. Ráadásul az ikrek sincsenek itt. Nem tudom, miért, de kezd rossz előérzetem lenni...
-Tanár úr.-rontott be lihegve a gondolataimban emlegetett személy Cassie.
-Cassie minden rendben?-ment oda a tanár, a lihegő lányhoz.
-Ronni..-mutatott az ajtóra, kétségbeesetten.
-Mi történt?-pattantam fel.
-A bokája...-indult meg felém, majd megfogta a csuklóm, és újra futásba kezdve maga után húzott. Amikor rájött, hogy már magamtól is követem elengedte a csuklóm. Hallottam, hogy a tanár is utánunk fut, és szól gyorsan az osztálynak, hogy várjanak csendben.
Lefutottunk a földszintre, majd az aula végében megláttuk Ronniet, és Elliet. Ronnie a földön feküdt, és a kezét a homlokára tapasztotta. Ellie pedig mellette ült, és valamit magyarázott neki.
-Veronica.-szólalt meg a tanár, mire Rooni csak egy pillanatra pillantott felénk.-Veronica mi történt?-értünk oda hozzájuk. Leültem a földre mellé, és megfogtam a kezét.
-Mi történt?-kérdeztem a lányokat, mert tudtam, hogy Ronnie nem fog válaszolni.
Ronnie szemszöge
-Az úgy volt, hogy elkéstünk, és....-mesélte el a történetet Cassie.
-Justin felbírod Ronniet emelni?-kérdezte Mr.Ross a kezemet szorongató fiútól.
-Persze.-engedett el, és felkapott az ölébe. Egy kicsit felszisszentem, mert ahogy elhagyta a lábam a padlót belenyilallt ismét a bokámba.-Bocsánat.-suttogta.
-Vigyük az orvosiba.-adta az utasítást a tanár. A szememet nem nyitottam ki, mert a fájdalom erős volt, és próbáltam a gondolataim elterelni, de nem nagyon ment.
Éreztem, hogy lépcsőn megyünk, majd hogy fordulunk, majd hirtelen megszólalt a csengő.
Az osztálytermek nyitódnak, én pedig Justin karjai között szenvedek. Ha nem bámultak meg kutya legyek. Éreztem magamon a kíváncsi szempárokat, de én az enyémet még mindig nem nyitottam ki.
-Menj előre.-hallottam meg ismét tanárom hangját, majd pár másodperc múlva egy nem igen puha valamit éreztem magam alatt. Gondolom Justin letett az ágyra. És azt ugye tudjuk, hogy az ilyen orvosi ágyak eléggé kényelmetlenek, és kemények.
-Cassie menj keresd meg Ellie-vel az orvost, addig én elmegyek felhívom Mrs.Delevingne-t. Justin te pedig maradj itt.-adta ki a parancsokat Mr.Ross, majd kiviharzott az orvosi szobából a lányokkal.
-Nagyon fáj?-ült le Justin az ágy mellé egy székre. Hangjában, féltést véltem felfedezni.
-Eléggé.-fordítottam felé a fejem.
-Kellett neked magassarkúban szaladgálni.-rázta meg rosszallóan a fején.
Válaszolni, nem tudtam, mert a táskám elkezdett zörögni, tehát sms-t kaptam. Justin elővette nekem, és a kezembe nyomta.
-Cara írt..-mondtam mosolyogva.
Felnyitottam a telefonom, majd elolvastam az üzenetet.
Felvont szemöldökkel pásztáztam a képernyőt, amit Justin is észre vett, és rá is kérdezett.-Minden oké?
-Mindenki valamilyen titkos hívásról beszél, hogy ma fogok kapni egy titkos hívást. Te tudsz valami ilyesmiről?-néztem rá felvont szemöldökkel.
-Nem.-rántotta meg a vállát.
Pár másodperc csend állt be közénk, majd hirtelen valaki illetve valakik berontottak az ajtón.
-Nincs itt a sulidoki.-lihegett Ellie.
-Neki mindig itt kéne lennie nem?-csodálkozott Justin.
Ellie széttárt karral jelezte, hogy fogalma sincs.
-Gyerekek megtaláltátok az orvost?-tért vissza Mr.Ross.
-Nem, állítólag nincs itt.-fordult a tanár felé Cassie.
-Rendben, akkor mentőt hívunk.-vette elő a telefonját, majd tárcsázta az 5686-os számát, és kiment a teremből.
-Fáj még Ronnie?-indult meg felém Ellie.
-Igen.-bólintottam, majd vártunk, míg a tanár vissza jön.
10 perc múlva tért csak vissza, két mentőssel az oldalán.
Igazából nem értem, hogy miért kell ehhez mentőst hívni, de hát ők tudják.
Megkérdezték, hogy a lábamra tudok-e állni, de mivel nem tudtam, ezért megpróbálkoztam vele, de nem sikerült. Mint megtudtam Adam a mentős felajánlotta, hogy elvisz a kocsiig, mert a tolóágyat (vagy mit) kint hagyták. Justin erre csak egy nemmel válaszolt helyettem, majd felkapott a saját ölébe. Igaz a mentősök arca elég furcsán nézett ki, amikor meglátták, hogy egy világsztár hoz ki engem az ölébe. Az egyik még autógrammot is kért, a lányának...
Éppen, amikor betettek a mentő hátuljába megérkezett anya.
-Jézusom kicsim minden rendben van?-szaladt hozzám ijedten.
-Nyugodjon meg Mrs.Delevingne, a lányának nagy valószínűséggel eltört a bokája. Ha szeretne bejöhet vele a kórházba.-magyarázta az egyik mentős.
-Persze, hogy bemegyek vele.-ült be hátra mellém.
-Rendben, akkor indulunk.-zárta be az ajtókat, majd beüllt előre, és elindult.
Hallottam, hogy elől miről beszélgetnek, és egy kicsit kínos volt, amikor azokat mondták, hogy "Biztos Justin Bieber barátnője, csak titkolják" vagy "Az Anyja is híres, hát ő a Vogue magazin főigazgatója, csak most állítólag szüneten van" "Jaja, a testvére pedig az a szőke modell Cara asszem"..Anyára néztem, aki csak felkuncogott, a hallottak láttán, majd megrázta a fejét.
Megérkeztünk a kórházhoz, majd betoltak a kocsiból, egy terembe. És már kezdetét is vette a sok unalmas vizsgálat. Röggenezés, meg stb...
Uuu *-* de joo :3
VálaszTörlés