-Szia kincsem mi újság?-kérdezte mosolyogva.
-4-órára jön át 3 osztálytársam, mert csoport feladatot kaptunk fel házinak.-ültem le egy bárszékre, majd azt néztem ahogy Anyu főz. Csodálatos Anyukám van, és nem azért, mert egy ilyen híres magazinnak a főigazgatója, hanem mert, emellett az elég nehéz munka mellett minden nap mosolyog, és úgy élünk, mint egy átlagos család.Pedig lenne elég sok okunk arra, hogy ne egy átlagos családként éljünk..Ha nem tévedek, akkor más családokban már nem az Anyuka főzne, hanem biztos valami különleges séf lenne ott, vagy takarítónők.
-Rendben, rendeljünk valamit?-zökkentett ki a gondolat menetemből.
-Szerintem nem kell semmi.-vontam meg a vállam, majd elvettem egy almát a pultról, és beleharaptam.
-Nézd csináltam muffint, akkor majd ezt megeszitek.-tette le elém.
-Anya, ha azt akarod, hogy majd 4-kor együnk, akkor rakd el előlem, de gyorsan.-szemeztem a finom muffinokra.
Anya eleget tett a kérésemnek, és direkt extra lassúsággal vette el előlem a muffinokat.
Ránéztem, majd fájdalmas arccal megfordultam, és elindultam átöltözni valami otthoniba.
-Megyek átöltözök.-nyögtem ki a mondatot nagy nehezen.
El vánszorogtam az ajtóig, onnan pedig, mintha rakétából lőttek volna ki szaladtam fel az emeletre.
Kiválasztottam valami lenge gatyát, és egy nyomi pulcsit.
Majd úgy mentem vissza le anyához.
-Na mizu?-kezdett bele egy...MUFFINBA.
-Anya, én esküszöm megkergetlek.-néztem rá óriási nagy szemekkel.
-Hmm...-harapott megint bele.
-ANYA!.-szóltam hangosabban.
-Jól van, ha akarsz vehetsz egyet.-rakta le elém a finom muff-okkal teli tálat.
-De tudod ha elkezdem enni, nem tudom abba hagyni.-néztem rá, fájdalmas képet vágva.
-Háát..-húzta meg vigyorogva a vállát.
-Na jó, én akkor inkább hagylak téged a muffinkáddal romantikázni.-vágtam be a tettetett durcit.
Átmentem a nappaliba, magamra zártam az óriási üvegajtót, elterültem az óriási kanapén, majd belekezdtem a Spongebob nézésébe.
Tíz perc múlva,elég érdekes testhelyzetbe kerültem. Lábam a kanapé támlájára volt felrakva, a másik pedig lelógott a földre. Egyik kezemmel a hajamat birizgáltam, a másik pedig mellettem lógva pihent.
Justin szemszöge
A telefonomat nézve a megkerestem a megadott címet.
Egy óriási házzal találtam magam szembe.
Hú..Ez igen nagy..És szép.
Jó helyre jöttem én?
Mindenesetre leállítottam a kocsimotorját, és az ajtóhoz siettem.
Bekopogtam, és egy 40 körüli csinos nő nyitott ajtót. Valójában abszolút nem látszik rajta, hogy 40 körül van.
-Szervusz.-köszönt mosolyogva. Jól esik, hogy nem rohan le, a lányának vagy a fiának autógrammért. Vagy nem áll lefagyva az ajtóban..-Csókolom.-köszöntem vissza mosolyogva.
-Csókolom? Olyan öregnek nézem ki, hogy csókolomozol?-nevetett fel.-gyere beljebb, és tegeződjünk.-mosolygott rám kedvesen.
-Rendben.-húztam le a cipőm.-Justin Bieber.-nyújtottam a kezem illedelmesen.
-Pandora Delevingne.-rázta meg a kezem.-De szólíts csak Dora-nak.-engedte el a kezem.-Gondolom a csoportmunka miatt jöttél.-invitált be a konyhába.
-Igen azért jöttem, de látom még csak én vagyok egyedül..-néztem körbe.-nem zavarok?
-Dehogy is.-"intett le".-Ronnie a nappaliban van, bevágta a durcit, mert nem adtam
-Köszönöm szépen.-vettem el.-Jesszusom, ez nagyon finom.-néztem Dora-ra.
-Köszönöm szépen.-mosolygott.-Kimész itt az ajtón, és szembe van egy óriási üveg ajtó, ami be van zárva.-forgatta meg a szemét, amin én csak felkuncogtam.- Menj be nyugodtan Ronnie biztos ott "döglik" a kanapén.-rázta meg a fejét rosszalóan.
-Rendben. Köszönöm még egyszer.-hátráltam ki a konyhából.
-Nincs mit.-fordult hátra mosolyogva, ha jól láttam éppen mosogatni kezdett.
Odamentem az említett ajtóhoz, először kopogtam, de amikor nem válaszolt senki sem, benyitottam.
Ronnie teljesen szétterülve a kanapén Songebob-ot nézett. Bevallom őszintén rám jött a nevethetnék,amikor megláttam. A póz amiben feküdt elég természetellenes volt.
Ronnie szemszöge
-Nem fog kitörni a nyakad?-hajolt felém egy alak. Annyira megijedtem, hogy le is estem a kanapéról
-Jesszusom, te mit keresel itt?-álltam fel a földről, és Justinnal találtam magam szembe.
-Jöttem a csoportmunkára.-vont vállat mosolyogva.
-És a többiek?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Úgy látszik késnek.-mutatta elém a telefonját, ami már 16:10-et mutatott.-Egyébként, én is szeretem.-mutatott a TV-re, amiben a Spongebob ment.
-Öhm..-gyorsan kikapcsoltam, mert ez azért elég ciki...
-Nyugi, én is nézem.-nézett rám mosolyogva. Én csak bólintottam, majd megakadt a szemem valamit.
-Az ott Muff a kezedbe?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Mi?-nevette ki a "Muff" megszólítást.
-Muffin.-forgattam meg a szemem mosolyogva.
-Ja. Igen anyukád adta..-harapott bele mosolyogva.
Összeszűkített szemekkel mentem ki Anyához a konyhába.
-Neki adsz, de nekem nem?-kérdeztem sértetten.
-Ő vendég, kincsem.-nevetett.
-Nem baj, most már kaphatok én is egyet?-kérdeztem lebiggyesztett szájjal.
-Tessék.-tolta elém a tányért.-De módjával!-emelte fel a mutató újját. Egy szemforgatással elintéztem, majd bele is kezdtem a Muffom evésébe.
-Hmm isteni mint mindig..-ültem fel az egyik bárszékre.
-Justin, gyere ülj ide, ne ácsorogj ott az ajtóban.-tessékelte be anya az említett személyt. Justin mosolyogva helyet foglalt a mellettem lévő bárszéken, majd vett ő is egy Muffint.
-Ízlik?-fordult Anya felénk, így abba hagyva a valamilyen kaja kavarását.
-Uhum.-bólintott Justin teli szájjal. Kiesett egy darab a szájából, ezért rám tört a röhögő görcs.
Úgy látszik Justin is észrevette, és ő is óriási nevetésbe kezdett.
-Meg ne fulladjatok gyerekek.-kuncogott fel rajtunk Anya.
5 perc után végül sikerült abba hagynunk a nevetést, és ettünk még egyet.
-A többiek mikor jönnek?-döntöttem hátra a fejem. Justin csak egy váll rántással elrendezte az ügyet, és tovább ette a muffint.
-Kicsim, ne itt üljetek, menjél vezesd körbe Justint a házba.-paskolta meg a fenekem anya, hogy felálljak.
-Jól van okéé.-indultam meg.-Gyere.-szóltam Justinnak, aki a pult mellett állva engem nézett.
-Ez itt a nappali, de ezt már láttad.-nyitottam ki teljesen az üvegajtót.
-Ez anyukád?-nézegetett egy képet.
-Nagyon szép anyukád van.-fordult felém.
-Köszönöm.-mosolyogtam még mindig.-Tudod..igaz, hogy még alig beszélgettünk, és alig tudok valamit rólad, de..Valahogy..nem is tudom hogy mondjam..-túrtam bele a hajamba.
-Kezdesz rájönni, hogy nem is igaz az amit az újságban írnak?-kérdezte felvont szemöldökkel.
-Igen.-nevettem el magam kínosan.
-Ez csak is jó jel nem?-mosolygott rám.
-Igen.-viszonoztam mosolyát.
-Igaz, hogy Cara Delevingne a testvéred?-tett fel egy kérdést.
-Igen,de sajnos alig találkozunk..-szomorodtam el.-viszont nagyon sokat beszélünk skypen. Szinte minden nap sms-ezünk.-vidultam fel egy kicsit.
-Azért ez nem semmi. Cara Delevingne nagyon szép lány, és te is az vagy.-harapott az alsó ajkába.
-Köszönöm.-éreztem, hogy elpirulok, ezért le hajtottam a fejem..-Na jó menjünk tovább.-indultam meg az ajtó felé.
 |
| Anya szobája |
Felmentünk az emeletre, ahol megmutattam neki Anya szobáját, Cara régi szobáját, a sok-sok fürdőszobát, és végül az én szobámhoz értünk, ami a folyosó végén volt található.
-Ez pedig az én szobám.-nyitottam be.
-Azta, nagyon szép szobád van.-nézett körbe, majd megakadt a szeme valami.
-Igen ő az én kis szépségem. És senki sem játszhat rajta kivéve engem.-álltam a fehér zongora mellé büszkén.
-Nagyon szép.-bólogatott elismerően.
- Azta jó nagy ágyad van.-ment nevetve az említett tárgyhoz.
-Hát igen.-nevettem én is fel.-igazából nem tudom miért van ilyen nagy ágyam. Szeretem a nagy ágyakat.-vontam meg a vállam.
 |
| Én szobám |
-Igazából én sem szeretek benne egyedül aludni, de hát.. ez van ezt kell szeretni.-tártam szét a kezem.
-Hát...reméljük majd változik.-nevetett fel Justin.
-Reménykedjünk benne.-nevettem én is vele.
Belemerültünk a beszélgetésbe,aztán eléggé furcsálltam, hogy a Brianék még mindig nincsenek itt, ezért megnéztem a telefonomon az időt.
-Már 17:00-van. 1 órát késnek. Hol lehetnek?-tettem fel feleslegesen a kérdést, mert hát Justin biztosan nem tudja, hogy hol vannak. Kikerestem a névjegyzékbe a B betűnél Briant, majd tárcsáztam. A 3-szor csöngött ki, majd felvette.
-Hol vagytok? Már egy órája itt kéne lennetek.-szóltam bele mérgesen a telefonba.
-Öhm..Ronnie figyelj bocsi, hogy nem mentünk, de közbejött valami.-motyogta.
-Mi?-kérdeztem felvont szemöldökkel.
-Brian jössz már?-hallottam meg Jade hangját.
-Megyek egy pillanat édes.-szólt vissza neki Bri.
-Édes?-kérdeztem izgatottan.-Ugye az történt amire gondolok?-ugrottam fel hirtelen, így már az ágyon álltam.
-Igen az...de most megyek, és tényleg bocsi megint.-hallottam, a hangján, hogy tényleg sajnálja, és megtudtam érteni.
-Persze, semmi gond, megértem. Érezzétek jól magatokat.-mondtam vigyorogva.
-Köszönöm istennő vagy Ronnie. Szeretlek. Szia.-köszönt el Brian.
-Én is téged te majom. Szia.-tettem le a telefonom, majd a kérdőn bámuló Justin-ra néztem.
-Hát...asszem ezek össze jöttek.-vontam vállat, majd vigyorogva ugráltam egy sort az ágyon.
-Szóval ezért nem jöttek.-nevetett fel Justin.
-Igen.-huppantam vissza lihegve mellé.
-Na jó csipkerózsika én megyek.-csapott a combomra. Érthetetlenül néztem rá, a "csipkerózsika" megszólítás miatt.
-Csikerózsika?-kérdeztem vigyorogva.
-Tudtommal eléggé nehezen kelsz ki az ágyból reggelenként.-nézett rám vigyorogva.
-Jogos.-bólogattam, majd elindultam az ajtó felé.
-Figyelj.-szólt utánam Justin.-Megadom a számom, ha kellene jönni segíteni a csapatmunkában. Van egy olyan érzésem, hogy ezt csak mi ketten fogjuk megcsinálni.-nevetett fel.
-Ö.Oké.-kutattam a telefonom után, majd a hátsó zsebemben meg is találtam. Oda adtam Justinnak a telefonom, hogy írja bele a számát, majd megcsörgettem, hogy ő is eltudja menteni az enyémet.
-Csipkerózsikának írlak be.-vigyorgott.
-Ó ne már..-húztam el a szám.
-Na jó, akkor max csak becenévnek írom be, hogy Csipkerózsika.-pötyögte be a telefonjába a nevem.
Egy fejrázással jeleztem, hogy lehetetlen. Mindegy mit mondok, ő akkor is annak ír be.
Lekisértem, majd kimentem vele együtt, mert a nagykaput ki kellett nyitni.
-Hogy jöttél be?-kérdeztem felvont szemöldökkel, mert én a kaput nem nyitottam ki. Ó lehet Anya kinyitotta.
-Nyitva volt.-nyomott meg a kulcsán egy gombot, amivel felnyitotta a kocsit.
-Akkor szia.-álltam előtte.-Holnap találkozunk.-egy kicsit kínos volt a szitu, mert nem tudtam, hogy hogy köszönjek el tőle..De mivel ő kitárta a karját, ezért egy öleléssel búcsúztunk el egymástól.
-Szia.-intett még egy utolsót a kapuból, majd visszacsuktam, és bementem a házba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése